Maróczy Magda emlékére

Maróczy Magda
1928-2017

Társaságunk nemrég elhunyt örökös tiszteletbeli elnöke 1928. március 6.-án született Békéscsabán. A tisztviselői családban hat gyermek volt, akik közül ketten hamar meghaltak. A családszerető szülők igen nagy hangsúlyt fektettek a gyerekek taníttatására, az olvasás mindannyiuk életének fontos része volt. Magda számára kisgyerek korában az volt a fontos, hogy a könyv minél vastagabb legyen, hogy tovább tartson az elolvasása, így el lehetett szakadni a mindennapi élettől. Már kisiskolás korában határozott, jó szervező diák volt, esténként saját meséivel szórakoztatta játszótársait. Édesapja az első világháborúból sérüléssel tért haza, s viszonylag hamar meg is halt. Ennek következtében a család napi megélhetési gondok közepette élte tovább életét. 

15 évesen került Budapestre, ahol rádió távírászként dolgozott, s mellette esti iskolában folytatta gimnáziumi tanulmányait. Érettségi után népi kollégista lett, ott ismerkedett meg férjével Maróczy Józseffel. (A népi kollégiumokban tehetséges, de nehéz anyagi körülmények között élő fiatalok kaptak lehetőséget tanulásra, közösségi életben való részvételre.) A Filmművészeti Főiskola tanulójaként dramaturg gyakornok lett a Filmgyárban. Tekintettel arra, hogy az 50-es években elég sok vidéki témájú film készült, a háttér jobb megértése érdekében elvégezte a Debreceni Mezőgazdasági Főiskolát is. A filmes karrier megszakadt, a Mezőgazdasági Minisztériumban kezdett dolgozni.

1968-70 között, laboratóriumi kutató orvos férjével Kubában tartózkodtak hivatalos kiküldetésben. A két gyermekes család igen széleskörű helyi ismeretségekre, tapasztalatokra tett szert. Magda egy kutató intézetben kapott munkát. Hazaérkezésük után a Mezőgazdasági Minisztérium nemzetközi főosztályára került, ahol számos magas rangú külföldi vendég hazai programját szervezte, bonyolította le. 

1976-ban először 8 hónapos megbízatást kapott Laoszba, mint TESCO (Nemzetközi Tudományos Együttműködési Szervezet) szakértő, mely végül egy 10 éves, FAO szakértői munkává alakult át. Első időben az volt a feladata, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok létrehozására vonatkozó törvény tervezetét dolgozza ki a laoszi állam számára egy hazai munkatársával együtt. Emellett tanfolyamokat tartott az ország minden részéről érkező mezőgazdasági dolgozók számára a termelő szövetkezetek szervezéséről, működési elveiről.

Egy kint kezelt rákbetegség után folytatta FAO-s tevékenységét egy újabb projektben, melynek célja a kis mezőgazdasági gépek – mint pl. rizshántolók – használatának megismertetése volt a falusi lakossággal. Másik projektje a falusi lakosság táplálkozási és fejlődési paramétereinek feltérképezése, az eredmények tanulmányba foglalása volt. Ezen munkák során igen közvetlen, baráti kapcsolatot alakított ki a falusi emberekkel és a minisztériumi vezetőkkel egyaránt.   Ez annak is tulajdonítható, hogy megismerkedett a laoszi nyelvvel, kultúrával, néprajzzal, ily módon „belülről” is megtapasztalhatta a laoszi emberek életét, gondolkodását.  A szakmában mindenki ismerte és szerette, megbecsülte. Ezt juttatta a laoszi kormány kifejezésre, amikor 1998-ban Barátság Érdeméremmel tüntette ki.

Laoszból való hazatérése után nagy lelkesedéssel és kitartással kezdett hozzá a Magyar Laoszi Baráti Társaság (MLBT) megalakításához, mely 1993-ban jött létre hivatalosan. Ezzel párhuzamosan ösztönözte a Laoszi Magyar Baráti Társaság létrehozását is, ez azóta is működik.  2000-ig az MLBT elnöke volt, igen aktívan szervezte a kulturális és társasági programokat, kiállításokat, rendezvényeket. Emellett Társaságunk korábbi nyomtatott újságját az „Értesítőt” készítette több mint 15 éven keresztül, melyet a tagság ingyen kapott. Ebben tájékoztattuk tagságunkat aktuális programjainkról, Laosz gazdasági és társadalmi folyamatairól, s volt irodalmi és gasztronómiai része is az újságnak. 2000-től Társaságunk örökös tiszteletbeli elnöke.

Az operatív elnöki teendők átadása után energiáit könyvek, tanulmányok írására fordította. 2002-ben jelent meg a „Laosz, a millió elefánt országa” c. könyv, melynek szerkesztőjeként összefogta a Laoszban korábban kint dolgozott magyar szakértők gondolatait, tapasztalatait, valamint a Magyarországon élő volt laoszi diákok életének főbb mozzanatait. 2008-ban a Móra Kiadó jelentette meg „Buddhista regék és mondák” c. könyvét.

Tartalmas és mozgalmas élete 2017. július 2.-án ért véget.